Eszti, hotel manager

 A 12. kerületben születtem és nőttem fel, a 2.-ba jártam gimnáziumba, nekem sokáig a Moszkva tér volt Budapest - mármint még a felújítás előtti lepusztult, Moszkva Bisztrós Moszkva tér - és imádtam. Azóta legalább annyira pesti vagyok, mint budai: 10 éve költöztem át először a Király utcába, akkor még kétlakiként. Egész más volt a környék, mint ma, a most 8 éves húgomat a Gozsduban tologattuk a babakocsiban, ha altattuk, annyira csendes volt - igazából nem is volt más csak egy sor üres üzlethelyiség az árkádok alatt. Ami azóta sem változott, az a megmagyarázhatatlan vonzalmam a Madách házhoz.

10 év alatt 8-szor költöztem, eközben jöttem rá mennyire sokféle Budapest. Kicsit Párizs, kicsit Berlin, kicsit síkság, kicsit hegyvidék, városias, de sok a zöld. Mindenhol van egy jó bár, galéria vagy piac, (ha jó helyen keresi az ember).

Laktam Újlipótvárosban, Újbudán és Óbudán is egy rövid ideig, csak az utóbbi 3-4 évben keveredtem vissza az Erzsébetvárosba. A köztes időben az egyetem alatt folyton a Madáchon tanultam, de máig nem tudtam megunni (olyannyira, hogy azóta ide is költöztem).

Sokáig a munkahelyi beosztásomból adódóan több volt a hétköznapi szabadnapom, mint a hétvégi, és mivel ezzel viszonylag egyedül voltam a baráti körömben sok időt töltöttem városnézéssel - már, ha lehet így nevezni, amikor az ember a szülővárosában császkál. Ez azóta is az egyik kedvenc időtöltésem. Hacsak tehetem gyalog közlekedem - legyen szó a pár perces sétáról a munkahelyemre, vagy az egy órás hazaútról a Vérhalomról vissza a belvárosba. Hiába ezredszer teszem meg ugyanazt az utat nem bírom ki, hogy ne csináljak közben képeket. Egy kicsit mindig olyan érzés mint amikor utazom, csak sokkal jobb, mert nem kell ‘hazamenni’.

Mindig vonzódtam a magas helyekhez, ha fentről nézem a várost egyszerre vagyok izgatott és őrületesen nyugodt. Nagy kedvenceim a Gellért-hegy, a Bazilika kupolája, meg persze a Normafa és az Erzsébet-kilátó. A belvárosban van egy csomó szuper skybar, mint a 360, a Toprum vagy a St Andrea. A húgom a Budapest Eye első számú rajongója, szóval, ha családi esemény akkor óriáskerekezés! A magas helyeknél csak a nem látogatható magas helyek jobbak: több tűzijátékot is végig néztem az előző munkahelyem tetejére felmászva, és egyszer sétálhattam a Parlament tetején is (még egyszer köszönöm Feri bácsi, legjobb volt!). Pro tipp: ha mondjuk a Hármashatárhegyre akartok felmenni, inkább ne 40 fokban tegyétek fél üveg vízzel! De felérni így is elég csoda érzés.

Van a városban kedvenc kávém, ‘csak egy ital’-om, görög gyrosom vagy filmklubbom, de ezeket inkább megtartanám magamnak (úgyis azok az igazán jó helyek, amiket az ember magának fedez fel).

Te is Budapest rajongó vagy? Vedd fel velünk a kapcsolatot (explorebp.insta@gmail.com), ha szívesen mesélnél róla egy ehhez hasonló, kötetlen mini-interjú keretében! :) 

Intagram oldalunkat a többi képpel itt találod

Előző bejegyzés: itt